Magyarországon Szent István idejétől régi hagyománya van az idegenek betelepítésének: otthonra lelt nálunk többek között francia, vallon, itáliai (a latin népek jövevényeit leegyszerűsítő módon "olasznak" nevezték), tót, ruszin, zsidó, görög - és természetesen németek is, akiket tényleges eredetüktől függetlenül Erdélyben szásznak, Magyarországon pedig svábnak hívtak és hívnak ma is (utóbbi oka, hogy a betelepülők javarészt, de nem kizárólag sváb területekről, a mai Dél-Németországból érkeztek).
Az Európa legnagyobb "nemzetiségét" (már amennyiben ilyesmiről a középkorban egyáltalán beszélni lehet) kitevő németek szinte minden korszakban érkeztek hozzánk: Gizella királyné kísérete után a krónikás szerint már Orseolo Péter udvarában is otthonosan mozognak a vadállatok módjára ordítozó németek (a fecskeként csicsergő olaszokkal együtt). Az ilyen többé-kevésbé spontán mozgást a török kort követően, az elnéptelenedett vidékek benépesíte (és a rekatolizáció szellemében külföldi katolikusokkal a hazai vallási arányok "javítása") okán nagyszabású betelepítő kampányok követték: állami és magán- (földesúri) projektek keretében hozták be az idegeneket, köztük is a különösen értékes alattvalónak tekintett germánokat.
Az értékességben nevezettek dolgossága, katolikus vallása, magas színvonalú mezőgazdasági szakismeretei, és nem kis részben a Habsburg Birodalom német nyelvével-kultúrájával való kompatibilitás is szerepet játszhatott (ne feledjük, hogy a betelepítő uraságok és maga az uralkodó is osztrák-német volt, bajor vagy württenbergi birtokaikról könnyen tudtak bevándorlókat toborozni.
A szóban forgó betelepítési hullám legnagyobb részt a XVIII. században ment végbe III. Károly (1711-1740), Mária Terézia (1740-1780) és II. József (1780-1790) alatt. A legnagyobb sváb tömbök a Dunántúlon, Bánátban és Bácskában alakultak ki, de az egész országban találunk német településeket (elég csak a fővárost övező falvakra gondolni). A kalapos király 1784-1787-es (egyben történelmünk első) népszámlálása már nagyjából ilyen tekintetben lezárult állapotokat mutat. Az 1700-as évek német kolóniái közül az azóta eltelt századok során természetesen számos elnéptelenedett, beolvadt más településekbe, elmagyarosodott, mégis, mind a mai napig sokat megtalálunk közülük.
(folytatjuk)
