Kérdéses, hogy Kurland – hivatalosan Kurzemei és Zemgalei Hercegség – gyarmatosítási kísérletei mennyire tekinthető német gyarmatosításnak, de a történészek ide sorolják, valószínűleg az alábbi okok miatt: a Kurlandi Hercegség a Német Lovagrend részét képező Kardtestvérek rendjéből jött létre, Kurland hercegei a Kardtestvérek utolsó nagymesterének Gotthard von Kettlernek a leszármazottai voltak, a hercegség nemesi, értelmiségi és kereskedő rétegét (tehát a gyarmatosító réteg nagy részét is) a németek alkották. Jakab herceg brandenburgi felesége révén kezdhetett gyarmatosításba, és ezáltal a Kurlandi hercegség gyarmatosításaiban Brandenburg is jelentősen részt vett.
A livóniai háborúban (1558-1582) a kardtestvérek képtelenek voltak feltartóztatni IV. (rettegett) Iván haderejét, azért a rend utolsó nagymestere Gotthard von Kettler 1561-ben kénytelen volt a rend területeinek védelmében – Hohenzollern Albert a Német Lovagrend nagymesterének poroszországi mintájára – feloszlatni a Kardtestvérek rendjét, a rend területeiből létrehozni a világi Kurlandi hercegséget, amit hűbérállamként felajánlott a katolikus lengyel királynak, ezzel a hercegség Lengyelország és Litvánia védelme alá került. Gotthard von Kettler nagymester lett az új állam első hercege, evangélikus hitre tért és elvette Mecklenburgi Anna hercegnőt. A Kurlandi hercegség jogilag ugyan a Lengyel királyság hűbérállama volt, azonban ez nagyon laza köteléket jelentett, Kurland hercegének csak a hadüzeneti és békekötési szándékait kellett jóváhagyatnia a lengyel királlyal.
Gotthard unokája Jakab herceg remek gazdaságpolitikával felvirágoztatta az apró államot, 1645-ben feleségül vette a brandenburgi választófejedelem lányát Louise Charlottet, aki hatalmas vagyonnal rendelkezett és hozományként a Holland Nyugat Indiai társasággal. Jakab ezeket kihasználva Ventpilsben és Liepajában kikötőket építetett, kereskedelmi kapcsolatokat épített ki nem csak a közvetlen szomszédokkal, hanem többek között Nagy-Britanniával, Franciaországgal, Hollandiával és Portugáliá is, valamint holland és német hajgyáraktól óceánjáró hajókat rendelt, létrehozva saját kereskedelmi flottáját.
Kurland nyugat-afrikai gyarmata (1649-1660)
1649-ben indult útjára Jakab két hajóból („Walfisch” (cethal) és a „Krokodil”) álló első kereskedelmi expedíciója nyugat-Afrika partjai felé. Az expedíció úti célja egy kereskedelmi állomás létrehozása volt a Gambia folyó St. Andrew szigetén, annak ellenére, hogy Anglia már korábban 1588-ban és 1618-ban kiutalta két cégnek is ezt a szigetet. A kurlandi telepesek Sankt Andreas néven megalapították első településüket a szigeten, ez volt Neu-Kurland első városa. 1651-ben a település védelmére felépítették a Jakab hercegről elnevezett Fort Jacob erődítményt. 1659-ben az erőd holland kézbe került, majd 1661-ben az angolok foglalták el és végül 1664-ben Hollandia hivatalosan is átengedte Angliának.
Kurland tobagói gyarmata (1654-1659, 1660-1689)
1637-ben, 1639-ben és 1642-ben Brandenburg háromszor is megkísérelt kolóniát létrehozni a karibi Tobago szigeten (részletesen Brandenburg-Poroszország gyarmatainál tárgyaljuk). A brandenburgi Louise Charlotteval kötött házassága után Jakab herceg úgyszólván hozományként kapta Tobago gyarmatosítását.
1654. május 20-án a 45 ágyús „Wappen der Herzogin von Kurland” (Kurland Hercegnő címere) nevű hajóról 25 tisztből, 124 katonából és 80 kurlandi családból álló német és lett telepesek szálltak partra a szigeten, hogy birtokba vegyék Tobago szigetét. Willem Mollens a szigetet „Neukurland”-nak nevezte át. A telepesek a sziget délnyugati részén erődöt építettek, melyet Jakab herceg tiszteletére Fort Jacobus-nak neveztek el. Az erőd körül jött létre Jakobstadt. A sziget különböző helyeit, további településeit az óhaza földrajzi neveiről nevezték el pl.: Nagy-Kurland-öböl, Jakab-öböl, Kurland-telep, Libau(Liepaja)-öböl, Kis-Kurland-öböl, Neu-Mitau (Új- Jelgava) stb.
1628-ban Tobagon már létesült egy holland gyarmat, melyet azonban a spanyolok kiirtottak, ez rendszeres volt a katolikus spanyolok részéről a térségben az észak-európai protestáns kolóniákkal szemben. Hollandia azonban nem volt hajlandó belenyugodni, hogy elvesztette gyarmatát, ezért néhány hónappal a sikeres kurlandi kolónia létrejötte után Hollandia is létrehozott egy kolóniát a kurlandi közelében. Míg 1657-ben 120 kurlandi telepes érkezett, addig a holland kolónia elérte a 1200 főt, így lassan a kurlandi kolónia háttérbe szorult a hollanddal szemben.
1655-ben kitört az északi háború. A Kurlandot elfoglaló svédek 1658-ban Jelgavánál elfogták Jakab herceg, a kereskedelmi flotta és a hajógyárak elpusztultak, támogatások az anyaországból nem érkezetek a kurlandi gyarmatokra. Közben egyre több holland telepes érkezett Tobagóra. A holland telepesek körülvették Fort Jacobust, és megadásra kényszerítették Hubert de Beverent Tobago kurlandi kormányzóját. Hivatalosan Kurland 1659. december 11-én engedte át Új-Kurlandot. Az északi háborút lezáró 1660-as olivai béke ugyan visszaadta Tobagót a Kurlandi hercegségnek, garantálta a békét a hollandokkal, azonban Kurland nem tudta kiheverni az északi háborút, Jakab hiába próbálta újból létrehozni flottáját és hajógyárait, a hercegség már soha nem tudta elérni az aranykorára jellemző gazdasági és politikai szintjét, valamint a karibi térségben Spanyolország és a Buccaneerek (kalózok) továbbra is támadásokat intéztek, ezért 1666-ban a kurlandiak elhagyták Tobagót. 1668-ban egy kurlandi hajó megpróbálta újból birtokba venni Fort Jacobust azonban a hollandok elzavarták. 1680 júliusában Jakab megkísérelt létrehozni egy új kolóniát Tobagón, azonban ez is kudarcot. 1690 májusában, néhány hónappal később, hogy a Kurlandi Hercegség eladta a szigetet a hollandoknak, a tobagói kurlandi kormányzóság elhagyta a szigetet. A szigeten maradt kurlandi telepesek vagy csatlakoztak a Buccaneerekhez vagy az angol, holland kolóniákhoz.
A Kurlandi Hercegség volt a legkisebb európai állam, mely gyarmat tudott létrehozni Amerikában.
folytatjuk…
