Az I. részben, bevezetésben vázolt okok ellenére is, a német elődállamok, a Hanza szövetség, sőt privát német vállalkozók, emigránsok is számos kolóniát, kvázi gyarmatot, de jogi és alkotmányos értelembe vett valódi gyarmatot is létrehoztak évszázadokkal a német egység létrejötte és a klasszikus német gyarmatosítási törekvések előtt.
Az észak-német kereskedővárosoknak, főleg a Hanza szövetség városainak a kereskedői a világ minden táján különböző kereskedelmi szerződéseket kötöttek, lerakatokat, kolóniákat létesíttetek, földeket vásároltak a különböző afrikai, csendes-óceániai törzsi vezetőktől, privát kolóniákat hoztak létre. A gazdasági, kereskedelmi érdekek gyakran missziós tevékenységekkel is párosultak.
A német kivándorlók, telepesek jól ismert, klasszikus keleti irányú terjeszkedése (Baltikum, Oroszország, Erdély) mellett jelentős volt a nyugati irányú, főleg Amerikába irányuló kivándorlás. A kivándorolt német telepesek számtalan kolóniát hoztak létre észak-Amerikában (erről egy másik cikkünkben részletesebben írunk) de dél-Amerikában is. Például Chile déli részén, Nicaraguában, Brazília déli részén, Argentínában, Mexikóban, Guatemalában, Peruban, Patagóniában, Paraguayban, Venezuelában.
A fenti területek, települések nem voltak jogi és alkotmányos értelembe vett gyarmatok, nem tekinthetők valamely német állam külbirtokának, hanem független, privát kolóniák voltak. Ezen kolóniák német lakosai gyakran keveredtek, néha be is olvadtak a helyi lakosságba, de gyakran a trópusi betegségek, vagy a helyi őslakok irtották ki a jövevény telepeseket. Ezek a német telepesek által létrehozott független kolóniák, háttértámogatás nélkül, később beleolvadtak az odaérkező gyarmatosító nagyhatalmak (Anglia, Spanyolország, Franciaország, stb.) gyarmati területeibe.
Klein-Venedig avagy a Welser kolónia (1528-1556)
A hatalmas vagyonokkal és hatalommal bíró augsburgi és nürnbergi patrícius Welser család, Anton és Bartholomeus Welser jelentős pénzösszegekkel támogatta I. Károly spanyol királyt (később V. Károly néven német-római császár) a német-római császári trón megszerzéséért. V. Károly nem tudta a hiteleket pénzben visszafizetni a Welser családnak, ezért inkább hűbérbirtokként a tengerentúli, venezuelai (jelentése kis-Velence, Klein-Venedig) birtokait adományozta a családnak. Ez a terület alkotmányi értelemben nem tekinthető gyarmatnak.
A venezuelai (valójában madridi) szerződés 1528. március 27-én köttetet V. Károly és a Welser család között. A szerződés értelmében Klein-Venedig kormányzóját és tisztviselőit a Welser család nevezhette ki, őket illették a sóadó, a vámok és a kikötői díjak, valamint rabszolgaként a területen élő ellenséges indiánok és kb. 4000 afrikai rabszolga. A Welser családnak két várost és három erődöt kellet létesítenie, és a bányászott arany, ezüst és drágakövek egy tizede (később egy ötöde) a királyt illette. A szerződés rögzítette a terület határait, a kb. 900 km-es tengerparti sáv határai nyugaton a Cape La Vela, keleten a Cape Maracapana volt, a területhez tartoztak a part menti szigetek is. A déli határt az őserdőben nem határozták meg.
Ambrosius Ehinger Klein-Venedig első kormányzója 1529-ben 281 telepessel megalapította Neu-Augsburgot (Colo), majd ugyanebben az évben Neu-Nürnberget (Maracaibo). Csak a rabszolga kereskedelem hozta meg a kívánt hasznot, hiába indult több expedíció is az őserdőbe, a legendás El Dorado felkutatására. Szinte mindent (élelmiszert, lovat, szerszámokat) a karibi térségből kellett behozatni, rövidesen a gazdaság romokban hevert, a spanyol lakosok fellázadtak a német vezetés ellen, úgy érezték a Welserek kihasználják őket, az egyház tiltakozott az indiánok elleni erőszak ellen, Neu-Nürnberg szinte teljesen lepusztult, Neu-Augsburg elvesztette fővárosi rangját, végül 1556-ban a szerződést a király felbontotta, a Welser család elvesztette Klein-Venediget.
Hanaui-India (1669-1672)
1669 júliusában, az amszterdami szerződésben a Holland Kelet-indiai Társaság és Frigyes Kázmér Hanau grófja szerződést kötött, hogy a társaság a mai francia Guyana és észak-Brazília területén fekvő mintegy 100000 négyzetkilométernyi területet átadja mintegy hűbér birtokként a hanaui grófságnak. Frigyes Kázmér egyrészről egy királyságot szeretett volna létrehozni a területen, ahol a Holland Kelet-indiai Társaság cserébe széles körű jogokat, például szállítási monopóliumot kapott volna, másrészről ezzel szerette volna a hauani grófság negatív pénzügyi mérlegét helyreállítani. A vállalakozás eleve kudarcra volt ítélve a tervezett gyarmati területénél nagyságrendekkel kisebb (1500 négyzetkilométer) hanaui grófság nem volt képes egy ekkora vállalkozást, telepeseket finanszírozni, a projekt már Hanauban pénzügyi okokból elbukott. Frigyes Kázmér a teljes kudarc után 1672-ben igyekezett a területet eladni Angliának, azonban az ugyanebben az évben kirobbanó francia-holland háború végleg elsöpörte a projektet. Végül is ez a gyarmati projekt sohasem valósult meg.
folytatjuk…
