Német blog

Németországban tizenhét atomerőmű működik, ezek enerigaigényének 23%-át biztosítják. Ez elég tekintélyes arány (még ha Franciaországban vagy akár idehaza ez a hányad nagyobb is). Mivel az atomenergia viszonylag olcsó (bár ha a különböző járulékos költségeket és támogatásokat is figyelembe vesszük, azért már nem annyira), a német kormány 2010-ben arról döntött, hogy az akkor immár tíz éve érvényben lévő nukleáris moratóriumot (amely egyébként 2022-ig az erőművek bezárását tűzte ki célul) feloldja.

Minden ment tehát szépen az addigi kerékvágásban - egészen a fukusimai atomerőmű-katasztrófáig. Természetes, hogy egy ilyen esemény a világon mindenütt megfontolásra készteti az embereket - és így a döntéshozókat - ennek az energiafajtának a jelenét-jövőjét illetően. Az is érthető, hogy a zöld mozgalmak hangosan tiltakoznak az atom ellen. Azt viszont mondjuk már kevésbé tartom jó döntésnek, hogy a Merkel-kormány alapos pálfordulással az egész atomerőműpark bezárásáról döntött.

Nyilván motiválta a kancellárt a tartományi választásokon a zöldektől és a szociáldemokratáktól elszenvedett vereség (ez a két párt határozottan kiállt a nukleáris energia ellen, ami jócskán hozzájárulhatott sikerükhöz), dehát egy politikus ismérve elvileg épp az kellene, hogy legyen, hogy a tömegek pillanatnyi hóbortjával szemben a lehetőségek lehető legjobb kihasználása mellett döntött.

Az való igaz, hogy Csernobilban és Fukusimában borzasztó következménnyel járt az atomkatasztrófa - dehát Németország nem egy kommunista diktatóra, és törésvonalak sem szabdalják, mint Japánt, így tehát egy hasonló tragédiától sem kell reálisan tartania.

Az is igaz, hogy Németország élen jár a megújuló energiaforrások használatában (csak az elmúlt tíz évben 6%-ról 16%-ra nőtt ezek aránya), de erősen kérdés, hogy a jövőben is tud-e ez az arány úgy növekedni, hogy a kieső atomenergiát is pótolja (arról nem is beszélve, hogy az erre fordítandó irdatlan összegen éppen Németországban célszerű-e mondjuk napelemeket és napkollektorokat a tetőkre szerelni).

Innen azt javasojuk tehát: mások csak hadd lóbáljanak be populista lózungokat, Frau Merkel hallgasson azonban a józan eszére. Nem eszik ugyanis olyan forrón a kását.